HOGYAN térjünk át DOS-ról/Windowsról Linuxra
Írta Guido Gonzato,
v1.3.2, 1999. február 22.
Ez a HOGYAN azoknak a (talán hamarosan csak volt) DOS és Windows fel
használóknak szól, akik elhatározták, hogy áttérnek a Linuxra, az
ingyenes UNIX klónra. A dokumentum célja, hogy a DOS/Windows és Unix
közötti hasonlóságokat kihasználva segítse az olvasót abban, hogy a
DOS és Windows alatt megszerzett tudását minél könnyebben Linuxos
tudássá fordíthassa, valamint hogy tippeket adjon a két operációs
rendszer közötti fájl- és erõforráscserére.
______________________________________________________________________
Tartalomjegyzék
1. Bevezetés
1.1 A Linux valóban megfelel neked?
1.2 Igen, ez az! Mesélj még!
1.2.1 Bevezetõ fogalmak
1.2.2 Segítség
1.3 Konvenciók
2. A türelmetleneknek
3. Ismerd meg a bash-t
4. Fájlok és programok
4.1 Fájlok: elõzetes megjegyzések
4.2 Szimbolikus linkek
4.3 Hozzáférési engedélyek és tulajdonjogok
4.4 DOS-os parancsok Linuxos megfelelõi
4.4.1 Példák
4.5 Programok futtatása: többfeladatúság
4.6 Programok futtatása távoli gépeken
5. Könyvtárak használata
5.1 Könyvtárak: elõzetes megjegyzések
5.2 Könyvtárak hozzáférési engedélyei
5.3 DOS-os parancsok Linuxos megfelelõi
5.3.1 Példák
6. Hajlékony lemezek, merevlemezek és társaik
6.1 A DOS-szerû eszközkezelés
6.2 A UNIX-szerû eszközkezelés
6.3 Biztonsági mentés
7. Mi helyzet a Windows-zal?
8. A rendszer konfigurálása
8.1 Rendszerinicializáló fájlok
8.2 Programinicializáló fájlok
9. Hálózatos fogalmak
10. Egy kis programozás
10.1 Szkriptek: .BAT fájlok Linuxon
10.2 C
11. A fennmaradó 1%
11.1 A tar és gzip programok használata
11.2 Programok telepítése
11.3 Tippek amik nékül nem boldogulsz
11.4 Hol vannak az alkalmazások?
11.5 Egy pár dolog, amit eddig nem tudtál megcsinálni
11.6 UNIX használata DOSWin alatt
11.7 Gyakori kiterjesztések és az ezekkel kapcsolatos programok
11.8 Fájlkonverziók
11.9 Ingyenes irodai csomagok
12. Vége, egyelõre
12.1 Szerzõi jogok
12.2 Jogi felelõsség
12.3 Magyar fordítás
______________________________________________________________________
1. Bevezetés
1.1. A Linux valóban megfelel neked?
Linuxra akarsz váltani?
Remek ötlet, a Linux technológiai értelemben felülmúlja a DOS-t, a
Windows 9x-et, sõt a Windows NT-t is. De légy óvatos, ez nem jelenti
azt, hogy számodra hasznosabb. A fõbb különbségek a DOS/Windows és a
Linux között a következõek:
· A Windows alatt fut a Microsoft Office és rengeteg játék, általában
könnyû telepíteni és konfigurálni, szörnyen instabil, gyengén
teljesít, gyakran lefagy.
· A Linux alatt fut a StarOffice, egy csomó technikai szoftver, de
kevesebb játék, nehezebb telepíteni és konfigurálni, stabilitása
legendás, jól teljesít, nagyon ritkán fagy le.
Csak te tudod eldönteni, hogy mi kell neked. A Linux hatalmat ad a gép
erõforrásai felett, de idõbe telik, amíg megtanulsz élni vele. Ezért
ha fõleg kereskedelmi szoftverekre van szükséged, vagy nem szeretnél
új parancsokat és fogalmakat megismerni, akkor jobban teszed, ha
máshol nézel körül. Jó ha tudod, hogy sok kezdõ adja fel a kezdeti
nehézségek miatt.
Sokan dolgoznak azon, hogy a Linuxot egyszerûbb legyen használni, de
ne hidd azt, hogy profi leszel, ha nem olvasol el egy csomó
dokumentációt, és nem használod legalább egy pár hónapig. A Linux nem
ad azonnal sikerélményt. Ezen figyelmeztetések ellenére hadd mondjam,
hogy 100%-ig biztos vagyok abban, hogy ha te a megfelelõ
felhasználótípusba tartozol, akkor a Linuxban megtalálod a
számítógépes Nirvanát. Mellesleg Linux és a DOS/Windows képes
ugyanazon a gépen egyidejûleg létezni.
Elõfeltételek a dokumentumhoz: feltételezem, hogy
· ismered az alapvetõ DOS parancsokat és fogalmakat;
· a Linux és esetleg az X Window System (röviden X11) megfelelõen van
telepítve a számítógépeden;
· bash a parancsértelmezõd (a COMMAND.COM Linuxos megfelelõje).
Hacsak külön nem mondom, minden információ a jó öreg DOS-ra
vonatkozik. Van itt-ott a Windowsra is utalás, de ne feledd, hogy a
Windows és a Linux teljesen különbözõ, ellentétben a DOS-szal, ami
halványan emlékeztet egy UNIX-ra.
Fontos megemlíteni, hogy ez a munka se nem egy teljes bevezetõ, se nem
egy konfigurációs kézikönyv.
A dokumentum legfrissebb (angol) verziója megtalálható sokféle
formátumban az FTP-
helyen.
1.2. Igen, ez az! Mesélj még!
Installáltad a Linuxot a számítógépeden. Adtál magadnak egy
azonosítót, (ha nem ez a helyzet, akkor gépeld be most, hogy adduser)
és a Linux fut a gépeden. Éppen most ütötted be az azonosítódat és a
jelszavadat, és most nézed a képernyõt hogy: ``Na és most mi van?''
Ne ess kétségebe! Már majdnem kész vagy, hogy ugyanazokat a dolgokat
megtehesd, amiket annak idején a DOS-szal megtehettél, és még sokkal
többet! Ha DOS/Windows-t futtatnál Linux helyett akkor a következõ
dolgokat tehetnéd:
· programok futtatása, fájlok létrehozása, másolása, nézegetése,
törlése, nyomtatása, átnevezése;
· könyvtárak létrehozása, törlése, listázása és váltás közötük: MD,
RD, DIR, CD;
· lemezek formázása, fájlok másolása lemezekrõl és lemezekre;
· a rendszer testreszabása;
· barangolás az Interneten;
·
· a fennmaradó 1%.
Örömmel veheted tudomásul, hogy ezek a feladatok megvalósíthatók
Linuxban is, méghozzá a DOS-hoz hasonló módon. A DOS alatt az átlagos
felhasználó az elérhetõ több, mint 100 parancsból igen keveset
használ: ugyanez elmondható -- egy bizonyos pontig -- a Linuxra is.
1.2.1. Bevezetõ fogalmak
A legjobb módja az új dolgok megtanulásának, hogy ha elkezdünk
kísérletezgetni. Bátran kipróbálhatunk akármit, játszogathatunk a
Linuxszal, -- ha nem ``root''-ként jelentkeztünk be, -- semmit nem
ronthatunk el. Néhány szempont:
· Elsõként is, hogyan lépj ki a Linux-ból? Ha karakteres képernyõt
látsz, akkor nyomd le a billentyûket, majd várj
addig, amíg a rendszer rendbeteszi a belsõ dolgait, és végül jelzi
neked, hogy minden rendben. Ekkor már nyugodtan kikapcsolhatod. Ha
az X Window System alatt dolgozol, akkor elsõként , majd a billentyûket nyomd le. Soha ne
reseteld vagy kapcsolt ki a PC-t közvetlenül Linux alatt, mivel
megsérülhet a fájlrendszer!
· A DOS-tól és a Windowstól eltérõen a Linux beépített védelmi
rendszerrel rendelkezik. A fájlokhoz és a könyvtárakhoz hozzáférési
engedélyek rendelhetõk (lásd a ``Hozzáférési engedélyek''
fejezetet), és ezért néhányuk el sem érhetõ a közönséges
felhasználó számára. Ezzel szemben a DOS és a Windows megengedi,
hogy a merevlemezed egész tartalmát egy mozdulattal letöröld.
· Van egy különleges felhasználó, a ``root'', azaz a rendszergazda,
élet és halál ura a számítógépen. Ha a saját számítógépeden
dolgozol, te leszel a root is. Rootként dolgozni veszélyes,
bármilyen hiba végzetesen károsíthatja, vagy megsemmisítheti a
rendszert, akárcsak a DOS vagy Windows alatt. Ne dolgozz rootként,
ha nem nagyon muszáj.
· A Linux bonyolultságát annak köszönheti, hogy nagyon jól
konfigurálható. Gyakorlatilag minden alkalmazás és sajátosság az
egyéni igényekhez igazítható egy vagy több konfigurációs fájl
segítségével. Ha sok lehetõségnek bonyolultság az ára.
· Az átirányítás és a csövek (pipe) a DOS-ban is meglévõ
sajátosságok, de a Linux alatt hatékonyabbak, és a szerepük is
sokkal fontosabb. Több egyszerû parancs összefûzve egészen
összetett feladatok megoldására is képes. Használd majd õket!
1.2.2. Segítség
Sokféleképpen kaphatsz segítséget. A legfontosabbak:
· Olvasd el a dokumentációt -- komolyan mondom! Bár ez a HOGYAN, amit
most olvasol bevezethet a Linux használatába, de van egy pár könyv,
amit muszáj elolvasnod. Pl. Matt Welsh ``Linux Installation and
Getting Started'' ( ),
Larry Greenfield ``Linux User Guide'' (
), és a Linux FAQ ( ). Ne hagyjon nyugodni a lelkiismeret, amíg legalább az
egyiket el nem olvastad!
· A telepített csomagok dokumentációja általában az /usr/doc/
könyvtár alkönyvtáraiban van.
· A parancsértelmezõ ``belsõ parancsairól'' a help, vagy még inkább a
man bash vagy az info bash begépelésével kaphatsz segítséget.
· Egy parancsról a man parancs begépelésével kaphatsz segítséget, ez
megmutatja a parancs kézikönyvoldalát. Meg lehet még próbálni az
info parancs begépelését is, ez megmutatja a parancs info lapját,
amennyiben az létezik. Az info egy hypertext alapú dokumentációs
rendszer, kicsit szokatlan lehet elsõre. Végül megpróbálhatod az
apropos parancs és a whatis parancs beírását is. Mindegyik
felsorolt programból a `q' gomb lenyomásával lehet kilépni.
· Legvégül ott az Internet, a Usenet megfelelõ hely a segítség
megszerzésére, például nézd meg a
hírcsoportot. Kérem, ne írj nekem segítségkérõ levelet, mert nagyon
elfoglalt vagyok.
1.3. Konvenciók
Ebben a munkában a példák gyakran fognak a következõ formában
szerepelni: <...> egy kötelezõ argumentum, a [...] egy választható
argumentum. Például:
$ tar -tf [> redir_file]
A file.tar-t kötelezõ megadni, de az átirányítás a redir_file-ba
opcionális.
Az ``OEK'' azt jelenti, hogy ``további információkért Olvasd El a
Kézikönyvoldalt''. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, milyen fontos a
dokumentáció olvasása. A ``DOSWin'' a ``DOS/Windows''-t rövidíti.
Amikor egy parancs példájában a prompt #, akkor azt csak a root
hajthatja végre.
2. A türelmetleneknek
Gyorsan bele akarsz vágni a dolgok közepébe? Akkor nézd meg ezt a
táblázatot!
DOS Linux Notes
------------------------------------------------------------------------------
ATTRIB (+-)attr file chmod file teljesen különbözõ
BACKUP tar -Mcvf device dir/ úgyszintén
CD dirname\ cd dirname/ majdnem ugyanaz a szintaxis
COPY file1 file2 cp file1 file2 úgyszintén
DEL file rm file vigyázat, nincs undelete
DELTREE dirname rm -R dirname/ úgyszintén
DIR ls nem teljesen ugyanaz a szintaxis
DIR file /S find . -name file teljesen különbözõ
EDIT file vi file attól tartok, nem fog tetszeni
jstar file hasonló, mint a DOS-os edit
EDLIN file ed file felejtsd el
FORMAT fdformat,
mount, umount eléggé eltérõ szintaxis
HELP command man command, ugyanaz a filozófia
info command
MD dirname mkdir dirname/ majdnem ugyanaz a szintaxis
MORE < file less file sokkal jobb
MOVE file1 file2 mv file1 file2 úgyszintén
NUL /dev/null úgyszintén
PRINT file lpr file úgyszintén
PRN /dev/lp0,
/dev/lp1 úgyszintén
RD dirname rmdir dirname/ majdnem ugyanaz a szintaxis
REN file1 file2 mv file1 file2 nem megy több fájlra
RESTORE tar -Mxpvf device különbözõ szintaxis
TYPE file less file sokkal jobb
WIN startx ég és föld!
Ha többet szeretnél tudni a fenti táblázatnál, akkor olvasd el a
következõ fejezeteket.
3. Ismerd meg a bash-t
Van egy jó hírem: a Linuxban sokkal kevesebbet kell gépelned a
parancssorban, mert a bash parancsértelmezõ gépel helyetted, ahol csak
lehet, és szuper sorszerkesztõ képességekkel rendelkezik. Elõször is a
felfele-nyíl gomb felhozza az elõzõ parancssort, de ez csak a kezdet.
A lenyomása kiegészíti a fájl- és könyvtárneveket, tehát ha
beírod, hogy:
$ ls /uTABloTABbTAB
az megfelel az
$ ls /usr/local/bin
sor beírásának. Ha nem egyértelmû a helyzet, pl. a
$ ls /uTABloTABiTAB
sor beírásánál, akkor a bash megáll, mert nem tudja, hogy az
/usr/local/info vagy az /usr/local/include könytárra gondoltál-e. Adj
meg több betût, és nyomd le ismét a billentyût.
Szintén hasznos billentyûkombinációk az , ez a kurzor
bal oldalán álló szót törli, az a jobb oldali szót törli, az
a kurzort egy szóval jobbra mozgatja, az ugyanez,
csak balra, a a sor elejére, és a a sor végére. Az
billentyû ugyanúgy viselkedik, mint az .
Egyelõre ennyi elég. Ha megszokod ezeket a gyorsbillentyûket, nagyon
fog idegesíteni a DOS parancssora...
4. Fájlok és programok
4.1. Fájlok: elõzetes megjegyzések
A Linuxban a könyvtárak és a benne lévõ fájlok struktúrája nagyon
hasonló a DOSWin-ben megismerthez. Minden fájlnak adott szabályokhoz
illeszkedõ neve van, a fájlokat könyvtárakban tárolják, néhányuk
végrehajtható, néhányuk speciális kapcsolókat is igényel ill.
megenged. Sõt használhatsz dzsóker karaktereket, átirányítást,
csöveket. Csak néhány kisebb különbség van.
· DOS alatt a fájlneveknek úgynevezett 8.3 alakja van pl.:
NOTENOUG.TXT. Linux alatt ez jobban megoldott. Ha a Linuxot egy
olyan fájlrendszerrel (nem szükséges, hogy tudd pontosan, mi is ez
most) telepíted, mint az ext2, vagy az umsdos, akkor hosszabb
neveket is használhatsz (egészen 255 karakterig), több ponttal a
névben. Például, Ez.egy_IGEN.hosszú.Fájlnév. Kérlek, vedd észre,
hogy kisbetûket és nagybetûket is használtam. Valójában ...
· A kis- és nagybetûket megkülönböztetjük a fájl- és programnevekben.
Így a FÁJLNÉV.tar.gz és a fájlnév.tar.gz nevek két külõnbözõ fájlt
jelölnek. Ugyanez igaz a parancsokkal kapcsolatban is. Ha az ls
parancsot kiadod, (ez ugyanaz mint a DOS-ban a DIR), akkor
könyvtáradban található fájlok listáját kapod, míg ha az LS
parancsot adod ki, akkor egy hibaüzenetet.
· A Windows felhasználók vigyázzanak a linuxos hosszú fájlnevekkel.
Ha fájlnév tartalmaz szóközt (nem javasolt, de lehetséges), a
fájlnevet dupla idézõjelek közé kell tenni, ha hivatkozunk rá.
Például:
$ # A következõ parancs létrehozza a "Régi fájljaim" könyvtárat.
$ mkdir "Régi fájljaim"
$ ls
Régi fájljaim bin tmp
Továbbá van néhány karakter, ami nem lehet a fájlnév része, pl.
!*$&#.
· Nincs olyan kötelezõ kiterjesztése a parancs ill. program
fájloknak, mint a .COM és az .EXE , vagy a .BAT a batch-fájloknak.
A végrehajtható fájlokat egy `*' különbözteti meg a fájlnév végén
ha az ls -F paranccsal listáztattad ki. Például:
$ ls -F
levél_Józsinak Cindy.jpg cjpg* Ez_egy_könyvtár/ elsõ_scriptem* régi~
A cjpg* és az elsõ_scriptem* fájlok végrehajthatóak -- ``programok''.
DOS alatt a .BAK végzõdés a biztonsági másolat (backup) fájlokat
jelöli; a Linuxban az ilyen típusú fájlok tilde `~' karakterre
végzõdnek. Továbbá, ha egy fájlnevet ponttal kezdesz, akkor ez a fájl
rejtett fájlként lesz nyilvántartva. Például: az
.én.egy.rejtett.fájl.vagyok fájl nem fog megjelenni az ls parancs
után.
· A DOS alatt egy program kapcsolóit /kapcsoló formában kell megadni,
míg a Linux alatt a -kapcsoló vagy a --kapcsoló használatos.
Például a dir /s-nek az ls -R a megfelelõje. Megjegyzem sok DOS
program -- mint a PKZIP vagy az ARJ -- Unix stílusú kapcsolókat
használ.
Most már akár a ``DOS-os parancsok Linuxos megfelelõi'' fejezetre
ugorhatsz, de a helyedben én tovább olvasnék.
4.2. Szimbolikus linkek
A Unix rendelkezik egy fájltípussal, ami nem létezik DOS alatt: ez a
szimbolikus link. Tekinthetjük ezt úgy, mint egy fájlra vagy
könyvtárra mutató pointert, és használhatjuk õket az eredeti fájl vagy
könyvtár helyett. Ez hasonló a Windows parancsikonjaihoz. Példa
szimbolikus linkre az /usr/X11, amely az /usr/X11R6-ra mutat, és a
/dev/modem, amely vagy a /dev/ttyS0-ra vagy a /dev/ttyS1-re mutat.
Szimbolikus link létrehozása:
$ ln -s
Example:
$ ln -s /usr/doc/g77/DOC g77manual.txt
Mostantól g77manual.txt-ként is hivatkozhatsz az /usr/doc/g77/DOC
fájlra. A linkek így jelennek meg a könyvtárlistában:
$ ls -F
g77manual.txt@
$ ls -l
(egy csomó dolog...) g77manual.txt -> /usr/doc/g77/DOC
4.3. Hozzáférési engedélyek és tulajdonjogok
A DOS-os fájlok és könyvtárak a következõ tulajdonságokkal
(attribútumokkal) rendelkezhetnek: A (archív), H (rejtett), R (csak
olvasható), és S (rendszer fájl). Csupán a H-nak és az R-nek van
értelme Linux alatt. A rejtett fájlok egy ponttal kezdõdnek, míg az R
megfelelõjét a lentiekben tárgyaljuk.
Unix alatt egy fájl rendelkezik hozzáférési engedélyekkel és
tulajdonossal, aki egy ``csoporthoz'' tartozik. Itt egy példa:
$ ls -l /bin/ls
-rwxr-xr-x 1 root bin 27281 Aug 15 1995 /bin/ls*
Az elsõ mezõ tartalmazz a /bin/ls fájl hozzáférési engedélyeit. Ez a
fájlt a root felhasználóhoz és a bin csoporthoz tartozik. A többi
információtól eltekintve, jegyezd meg, hogy a -rwxr-xr-x a
következõket jelenti (balról jobbra):
- a fájl típusa (- = közönséges fájl, d = könyvtár, l = link, stb.);
rwx a fájl tulajdonosának a hozzáférési engedélyei (olvasható, írható,
végrehajtható); r-x a fájltulajdonos csoportjának az engedélyei
(olvasható, végrehajtható); (most nem részletezem a csoport fogalmát,
kezdõként egyelõre jól megleszel nélküle ;-) végül r-x az összes többi
felhasználó engedélyei (olvasható, végrehajtható).
A /bin könyvtárnak szintén vannak hozzáférési engedélyei, olvasd el a
``Könyvtárak hozzáférési engedélyei'' fejezetet a részletekért. Emiatt
nem törölheted az /bin/ls fájlt, hacsak nem te vagy a root, nincs
írási jogot, hogy ezt megtedd. Egy fájl hozzáfárési engedélyeinek
megváltoztatása a következõképpen lehetséges:
$ chmod
ahol a `ki' helyén u (user, azaz a tulajdonos), g (group, azaz a
csoport) vagy o (other, azaz bárki más) állhat, az `X' vagy + vagy -,
az `engedély' lehet r (read, azaz olvasható), w (write, azaz írható)
vagy x (execute, azaz végrehajtható). Általános példák a chmod
parancsra:
$ chmod +x file
Ez végrehajthatóvá teszi a file-t. A
$ chmod go-rw file
eltávolítja a fájlról az írási és a olvasási engedélyeket mindenki
számára, kivétel csupán a fájl a tulajdonosa. A
$ chmod ugo+rwx file
mindenkinek olvasási, írási és végrehajtási jogot ad. Végül, de nem
utolsósorban a
# chmod +s file
paranccsal hozhatóak létre egy úgynevezett ``setuid'' vagy ``suid''
fájl, azaz olyan fájl, amelyet mindenki végrehajthat a tulajdonos
jogaival. Általában a root tulajdonában levõ suid fájlokkal fogsz
találkozni, ezek többnyire fontos rendszerfájlok, mint például az X
szerver.
Van egy rövidebb mód is az engedélyek megadására, ez számokkal
történik. Az rwxr-xr-x kifejezhetõ úgy, mint 755. Minden betûnek egy
bit felel meg, a --- 0, a --x 1, a -w- 2, a -wx 3, és így tovább.
Bonyolultnak látszik, de egy kis gyakorlás után át fogod látni a
koncepciót. A root, azaz a rendszergazda, minden fájl hozzáférési
engedélyeit megváltoztathatja. OEK.
4.4. DOS-os parancsok Linuxos megfelelõi
Bal oldalon vannak a DOS-os parancsok, jobb oldalon a linuxos
megfelelõi.
ATTRIB: chmod
COPY: cp
DEL: rm
MOVE: mv
REN: mv
TYPE: more, less, cat
Átirányítás és csõszervezés operátorok: < > >> |
Dzsóker karakterek: * ?
nul: /dev/null
prn, lpt1: /dev/lp0 vagy /dev/lp1; lpr
4.4.1. Példák
DOS Linux
---------------------------------------------------------------------
C:\GUIDO>ATTRIB +R FILE.TXT $ chmod 400 file.txt
C:\GUIDO>COPY JOE.TXT JOE.DOC $ cp joe.txt joe.doc
C:\GUIDO>COPY *.* TOTAL $ cat * > total
C:\GUIDO>COPY FRACTALS.DOC PRN $ lpr fractals.doc
C:\GUIDO>DEL TEMP $ rm temp
C:\GUIDO>DEL *.BAK $ rm *~
C:\GUIDO>MOVE PAPER.TXT TMP\ $ mv paper.txt tmp/
C:\GUIDO>REN PAPER.TXT PAPER.ASC $ mv paper.txt paper.asc
C:\GUIDO>PRINT LETTER.TXT $ lpr letter.txt
C:\GUIDO>TYPE LETTER.TXT $ more letter.txt
C:\GUIDO>TYPE LETTER.TXT $ less letter.txt
C:\GUIDO>TYPE LETTER.TXT > NUL $ cat letter.txt > /dev/null
n/a $ more *.txt *.asc
n/a $ cat section*.txt | less
Megjegyzések:
· A * karakter alkalmazása a Linux alatt elegánsabb. A * kifejezéshez
minden fájl illeszkedik kivéve a rejtett fájlokat. A rejtett fájlok
a .* kifejezéshez illeszkednek, de vigyázat, az aktuális könyvtár
`.' és a szülõkönyvtár `..' is illeszkedik! A *.* kifejezéshez csak
azok a fájlok illeszkednek amelyeknek a közepén '.' található. A
p*a kifejezésre mind a papa, mind a pipa, míg a *g* kifejezésre
mind a `régi' és mind a `rugók' szavak illeszkednek.
· Ha a more programot használod, akkor a billentyût használd
a lapozáshoz, és a 'q' billentyût a kilépéshez. A less program
sokkal jobban használható, s itt használhatod nyíl-billentyûket is.
· A Linuxban nincs UNDELETE, tehát jól gondold meg mielõtt bármit is
kitörölsz.
· A DOS < > >> jelein túlmenõen, a Linux ismeri a 2> jelet, amivel
átirányítható szabványos hibakimenet (stderr), továbbá a 2>&1 a
szabványos hibakimenetet (stderr) a szabványos kimenetre (stdout),
míg a 1>&2 a szabványos kimenetet a szabványos hibakimenetre
irányítja.
· A Linux rendelkezik még egy dzsóker karakterrel, a [] jellel.
Használata: az [abc]* kifejezés azokhoz a fájlnevekhez illeszkedik
amelyek a, b vagy c betûvel kezdõdnek. A *[I-N,1,2,3] kifejezés
azokhoz a fájlnevekhez illeszkedik amelyek I, J, K, L, M, N, 1, 2,
3 betûvel végzõdnek.
· Az lpr kinyomtatja a fájlt a háttérben. A nyomtatási sor
ellenõrzésére használd a lpq parancsot. Az lprm paranccsal
kitörölheted a fájlt a nyomtatási sorból.
· Nincs olyan parancs mint a DOS alatti RENAME, így a mv *.xxx *.yyy
nem fog mûködni. Egy REN-hez hasonló parancs letölthetõ az
FTP-helyrõl.
· Használj cp -i-t és mv -i-t, ha azt szeretnéd, hogy a rendszer
szóljon, ha valamit felül készül írni.
4.5. Programok futtatása: többfeladatúság
Ha futtatni akarsz egy programot akkor a DOS-hoz hasonlóan itt is a
program nevét kell begépelned. Ha a könyvtár (``Könyvtárak
használata'' fejezet), amiben a programot eltároltad megtalálható a
PATH (``Rendszerinicializáló fájlok'' fejezet) környezeti változóban,
a program el fog indulni. Kivétel: a DOS-tól eltérõen a Linux alatt
az aktuális könyvtárban lévõ program is csak akkor fog elindulni, ha a
könyvtár benne van a PATH-ban. Tipp: ilyen esetben, ha a programod
prog akkor azt gépeld, hogy ./prog.
Így néz ki egy tipikus parancssor:
$ parancs [-k1 [-k2] ... [-kn]] [par1 [par2] ... [parn]] [<> kimenet]
ahol a -k1, ..., -kn a program kapcsolói, és a par1, ..., parn a
program paraméterei. Egy sorban több parancsot is begépelhetsz:
$ parancs1 ; parancs2 ; ... ; parancsn
Ennyit a programok futtatásáról, bár könnyû a következõ lépés
megtétele is. Az egyik legfontosabb indok, ami a Linux használata
mellett szól, hogy a Linux többfeladatú operációs rendszer, azaz képes
több program (ezentúl processzek) párhuzamos (egyidejû) futtatására.
Elindíthatsz processzeket a háttérben, és amíg ezek futnak, tovább
folytathatod a munkádat. Sõt, a Linux lehetõvé teszi, hogy egyidejûleg
többször bejelentkezve különbözõ virtuális terminálokon is dolgozz: ez
olyan mintha több számítógéped lenne egyszerre, amin dolgozhatsz!
· Az 1-tõl 6-ig terjedõ virtuális terminálokra való átlépéshez nyomd
le az ... billentyûket.
· Egy új session indításához az aktuális virtuális terminálon add ki
a su - parancsot. Például: su - root. Ez akkor hasznos,
ha egy olyan feladatot kell elvégezned, amit csak a root tehet meg.
· A sessiont az exit paranccsal lehet befejezni. Ha vannak leállított
munkáid (lásd késõbb), akkor a rendszer figyelmeztet.
· Ha a háttérben szeretnél elindítani egy processzt, írj egy `&'
jelet a parancssor végére:
$ progname [-kapcsolók] [paraméterek] [<> kimenet] &
[1] 123
A burok (shell) a processzt egy munkaszámmal (például ez fent [1]) és
a processz azonosítójával (PID) azonosítja (példánkban ez 123).
· Ha szeretnéd látni, hogy összesen hány processz fut, írd be azt,
hogy ps ax. Ez a parancs kilistázza az összes jelenleg futó
processzt.
· Ha szeretnél lelõni (leállítani) egy processzt, használd a kill
parancsot. Elképzelhetõ, hogy le kell lõnöd egy processzt, ha
nem tudod, hogyan kell leállítani, kilépni belõle... ;-). Néha a
processz csak a kill -SIGKILL alkalmazásával lõhetõ le:
A burok megengedi, hogy megállíts egy processzt, idõszakosan
szüneteltesd a futását, háttérbe küldjed, vagy a háttérbõl az
elõtérbe hozd vissza. Ebben az összefüggésben a processzeket
``munká''-nak nevezik.
· Ha szeretnéd látni, hogy hány munka fut, írd be: jobs. Itt a
munkákat a munkaszámuk azonosítja, nem a PID-jük.
· Egy elõtérben futó processz leállításához nyomd le a -t
(nem mindig mûködik).
· Egy elõtérben futó processz futása felfüggeszthetõ a
lenyomásával (szintén nem mindig mûködik).
· Egy futásában felfüggesztett processzt a bg <%job> paranccsal lehet
a háttérbe küldeni (a processz munkává válik).
· A munka elõtérbe hozására használd a fg <%job> parancsot. A
legutoljára háttérbe küldött munka elõtérbe hozásához elég kiadni a
fg parancsot.
· Egy munka lelövéséhez a kill <%job> parancsot kell használni, ahol
a a burok által a processzhez rendelt munkaszám: 1, 2, 3,
...
Ezeknek az utasításoknak a használatával egyszerre tudsz egy lemezt
megformázni, fájlok egy csoportját tömöríteni, kitömöríteni archivált
fájlokat, programokat fordítani, és még mindig rendelkezésedre áll egy
prompt, tovább dolgozhatsz zavartalanul! Próbáld ugyanezt megtenni DOS
alatt! És próbáld ki ugyanezt Windows alatt is, csak hogy lásd a
teljesítménybeli különbséget a két megvalósítás között (ha ugyan le
nem fagy közben)!
4.6. Programok futtatása távoli gépeken
Egy távoli gépen történõ programfuttatáshoz elsõként be kell
jelentkezned oda, s ehhez tudnod kell a gép nevét vagy IP-címét.
$ telnet tavoli.gep.hu
Bejelentkezés után elindíthatod kedvenc programod. Gondolom
szükségtelen megemlítenem, hogy a másik gépen is kell rendelkezned
felhasználói azonosítóval.
Ha van X Window rendszered, akkor akár X-es alkalmazásokat is
futtathatsz a távoli gépen oly módon, hogy az a te képernyõdön jelenik
meg. Legyen például a távoli gép a tavoli.gep.hu, míg a Te géped az
sajat.gep.hu. Egy a távoli gépen levõ X-es program futtatása az
sajat.gep.hu-n a következõképpen lehetséges:
· indítsd el az X-et, majd azon belül egy xterm-et, vagy egy azzal
ekvivalens terminál emulátort (rxvt, color-xterm, nxterm, kvt,
...), majd gépeld be:
$ xhost +tavoli.gep.hu
$ telnet tavoli.gep.hu
· bejelentkezés után:
tavoli:$ DISPLAY=sajat.gep.hu:0.0
tavoli:$ program &
(A DISPLAY... sor helyett, esetleg a setenv DISPLAY
local.linux.box:0.0 sor kell beírnod. Ez a távoli gépen futó
parancsértelmezõ buroktól függ.)
És láss csodát! A távoli gépen elindul a program, ami majd a te
képernyõdön fog megjelenni. Azonban modemes kapcsolat esetén nem
érdemes ezzel próbálkozni, használhatatlanul lassú lesz. Ráadásul ez
egy durva és nem biztonságos módszer, az ``Remote X Apps mini-HOWTO''
foglalkozik a
témával részletesebben.
5. Könyvtárak használata
5.1. Könyvtárak: elõzetes megjegyzések
Láttuk már a különbséget a DOSWin és Linux alatti fájlok között. A
könyvtárak esetén a DOSWin alatt a gyökérkönyvtár a \, a Linux alatt a
/. Hasonlóképpen az egymásba ágyazott könyvtárak esetén az elválasztó
jel DOSWin alatt a \, Linux alatt a /. Példa fájlnévre útvonallal
együtt:
DOS: C:\PAPERS\GEOLOGY\MID_EOC.TEX
Linux: /home/guido/papers/geology/middle_eocene.tex
Ahogy megszoktad, a .. a szülõkönyvtár, és a . az aktuális könyvtár.
Ne feledd, hogy a rendszer nem enged bármelyik könyvtárba belépni
(cd), akármelyik könyvtárat törölni (rmdir), vagy akárhol egy új
könyvtárat létrehozni (mkdir). Minden felhasználónak van egy saját
könyvtára, amit a rendszergazda jelöl ki számára, és ahol a dolgait
tarthatja. Például az én gépemen a saját könyvtáram a /home/guido.
5.2. Könyvtárak hozzáférési engedélyei
A könyvtárak szintén rendelkeznek hozzáférési engedélyekkel. Amit a
``Hozzáférési engedélyek és tulajdonjogok'' címû fejezetben láttunk,
az itt is érvényes: tulajdonos, csoport, mások (user, group és other).
Egy könyvtárnál a rx azt jelenti, hogy cd-vel be tudsz lépni oda, míg
ha a w is meg van adva, akkor törölni is tudsz abban a könyvtárban (a
törlendõ fálj engedélyeinek megfelelõen természetesen), vagy akár
magát a könyvtárat is törölheted.
Például annak megelõzésére, hogy mások és a csoportod tagjai a
/home/guido/text könyvtáradban nézelõdjenek ezt a parancsot kell
kiadnod:
$ chmod og-rwx /home/guido/text
5.3. DOS-os parancsok Linuxos megfelelõi
DIR: ls, find, du
CD: cd, pwd
MD: mkdir
RD: rmdir
DELTREE: rm -rf
MOVE: mv
5.3.1. Példák
DOS Linux
---------------------------------------------------------------------
C:\GUIDO>DIR $ ls
C:\GUIDO>DIR FILE.TXT $ ls file.txt
C:\GUIDO>DIR *.H *.C $ ls *.h *.c
C:\GUIDO>DIR/P $ ls | more
C:\GUIDO>DIR/A $ ls -l
C:\GUIDO>DIR *.TMP /S $ find / -name "*.tmp"
C:\GUIDO>CD $ pwd
nincs - lásd a megjegyzést $ cd
úgyszintén $ cd ~
úgyszintén $ cd ~/temp
C:\GUIDO>CD \OTHER $ cd /other
C:\GUIDO>CD ..\TEMP\TRASH $ cd ../temp/trash
C:\GUIDO>MD NEWPROGS $ mkdir newprogs
C:\GUIDO>MOVE PROG .. $ mv prog ..
C:\GUIDO>MD \PROGS\TURBO $ mkdir /progs/turbo
C:\GUIDO>DELTREE TEMP\TRASH $ rm -rf temp/trash
C:\GUIDO>RD NEWPROGS $ rmdir newprogs
C:\GUIDO>RD \PROGS\TURBO $ rmdir /progs/turbo
Megjegyzések:
· Az rmdir használatakor, a törlendõ könyvtárnak üresnek kell lennie.
Egy könyvtár és teljes tartalmának törléséhez használd a rm -rf
parancsot, (saját felelõsségedre).
· A `~' karakter a saját könyvtárad rövidítése. A cd vagy a cd ~
parancsok a saját könyvtáradba visznek, bárhol is legyél. Ennek
megfelelõen a cd ~/tmp parancs a /home/saját_könyvtárad/tmp
könyvtárba juttat.
· A cd - ``visszacsinálja'' az utolsó cd parancsot.
6. Hajlékony lemezek, merevlemezek és társaik
Linux alatt két módja van az eszközkezelésnek, a DOS-szerû és a UNIX-
szerû. Válassz!
6.1. A DOS-szerû eszközkezelés
A legtöbb Linux disztribúcióban megtalálható az Mtools csomag, egy
parancskészlet, amely teljesen megegyezik a DOS-os megfelelõjével,
csak mindegyik neve `m' betûvel kezdõdik, pl. mformat, mdir, mdel,
mmd, stb. Megõrzik a hosszú fájlneveket is, de a hozzáférési
engedélyeket nem. Az Mtools konfigurálása után, amit a
/etc/mtools.conf fájl szerkesztésével tehetsz meg (példafájl található
a disztribúcióban), elérheted a DOSWin partíciókat, a CD-ROM-ot és a
Zip meghajtót. Egy új lemez megformázásához azonban nem elég az
mformat parancs. Rootként ki kell adni elõbb az fdformat /dev/fd0H1440
parancsot.
A hajlékony lemezeken levõ fájlokat nem tudod elérni egy ilyen
paranccsal: less a:file.txt! Ez a hátránya a DOS-szerû
lemezkezelésnek.
6.2. A UNIX-szerû eszközkezelés
A UNIX másképp kezeli az eszközöket, Nincsenek külön meghajtók, mint
az A: vagy a C:, minden lemez, legyen az egy hajlékony lemez vagy
bármi, a helyi fájlrendszer részévé válik a ``csatolás''-nak nevezett
mûvelet segítségével. Miután befejezted a munkát a lemezzel, mielõtt
kiveszed a meghajtóból, le kell csatolni a fájlrendszerrõl.
Egy lemez fizikai formázása egy dolog, egy fájlrendszer létrehozása
rajta egy másik. A DOS FORMAT A: parancsa mindkettõt megcsinálja, de
a Linux alatt erre két külön parancsot kell használni. Egy hajlékony
lemez formázására pár sorral feljebb volt egy példa, a fájlrendszer
létrehozásához írjuk be:
# mkfs -t ext2 -c /dev/fd0H1440
Használhatjuk a dos, a vfat (ajánlott) vagy más formátumokat is az
ext2 helyett. Ha elkészült a lemez, csatoljuk a helyi fájlrendszerhez
a
# mount -t ext2 /dev/fd0 /mnt
paranccsal. Ha nem az ext2 fájlrendszert használjuk, akkor meg kell
adnunk a megfelelõ típust. Ezután a hajlékony lemezen levõ fájlokat a
/mnt könyvtárra való hivatkozással érheted el az A: vagy B: helyett.
Példák:
DOS Linux
---------------------------------------------------------------------
C:\GUIDO>DIR A: $ ls /mnt
C:\GUIDO>COPY A:*.* $ cp /mnt/* .
C:\GUIDO>COPY *.ZIP A: $ cp *.zip /mnt
C:\GUIDO>EDIT A:FILE.TXT $ jstar /mnt/file.txt
C:\GUIDO>A: $ cd /mnt
A:> _ /mnt/$ _
Miután végeztél a lemez használatával, mielõtt kiveszed a meghajtóból,
feltétlenül csatold le a
# umount /mnt
paranccsal. Természetesen csak a formázatlan lemezekre kell használni
az fdformat és a mkfs parancsokat, a már használatban lévõkre nem. Ha
B: meghajtót szeretnéd használni, írj fd1H1440-t és fd1-t az fd0H1440
és az fd0 helyett a fenti példákban.
Felesleges mondani, hogy minden, ami a hajlékonylemezekre vonatkozik,
az a többi eszközre is vonatkozik, például akarhatsz egy másik
merevlemezt, vagy egy CD-ROM meghajtót is csatolni. A CD-ROM-ot így
kell csatolni:
# mount -t iso9660 /dev/cdrom /mnt
Ez volt a ``hivatalos'' módja a lemezek csatolásának, de van egy trükk
is. Mivel egy kissé idegesítõ, hogy csak a root csatolhatja a
hajlékony lemezt és a CD-ROM-ot, minden felhasználónak megengedhetjük
ezt a következõ módon:
· Rootként írjuk be:
# mkdir /mnt/floppy ; mkdir /mnt/cdrom
# chmod 777 /mnt/floppy /mnt/cd*
# # Ellenõrizzük, hogy a CD-ROM-nak tényleg ez az eszköz felel-e meg!
# chmod 666 /dev/hdb ; chmod 666 /dev/fd*
· Adjuk hozzá az /etc/fstab fájlhoz a következõ sorokat:
/dev/cdrom /mnt/cdrom iso9660 ro,user,noauto 0 0
/dev/fd0 /mnt/floppy vfat user,noauto 0 0
Ezután egy DOS-os hajlékony lemezt és egy CD-ROM-ot így lehet
csatolni:
$ mount /mnt/floppy
$ mount /mnt/cdrom
Az /mnt/floppy és az /mnt/cdrom könyvtárakat most már mindegyik
felhasználó elérheti. Ne feledd, hogy ha mindenkinek megengeded, hogy
lemezeket csatoljon, azzal egy biztonsági rést ütsz a rendszeren.
Két hasznos parancsról szeretnék még szólni. A df információkat ad a
csatolt fájlrendszerekrõl, a du konyvtarnev kiírja, hogy mennyi helyet
foglal a könyvtár a lemezen.
6.3. Biztonsági mentés
Több szoftver is létezik, amelyek segítik ezt megvalósítani, de a
legegyszerûbb módja annak, hogy egy többkötetes mentést végezz, a
következõ (persze rootként):
# tar -M -cvf /dev/fd0H1440 mentendo_konyvtar/
Elõtte bizonyosodj meg róla, hogy beraktál egy formázott lemezt a
meghajtóba, és rendelkezel kellõ mennyiségû üressel is. A mentés
visszatöltéséhez helyezd be az elsõ lemezt a meghajtóba, és írd a
parancssorba a következõket:
# tar -M -xpvf /dev/fd0H1440
7. Mi helyzet a Windows-zal?
A Windows ``megfelelõje'' a grafikus X Window System. A Windows és Mac
felülettel ellentétben az X11-et nem úgy tervezték, hogy egyszerû
legyen használni, vagy hogy jól nézzen ki. A cél eredetileg csak
annyi volt, hogy grafikus lehetõséggel ruházzák fel a UNIX-os
munkaállomásokat. A fõ különbségek:
· Amíg a Windows ugyanúgy néz ki mindenhol a világon, az X11 nem
ilyen, sokkal jobban konfigurálható. Az X11 kinézetét egy fontos
komponens, az ``ablakkezelõ'' program határozza meg. Ebbõl nagy a
választék: az fvwm, egyszerû, de szép és memóriatakarékos,
fvwm2-95, Afterstep, WindowMaker, Enlightenment, és sok más. Az
ablakkezelõt általában az .xinitrc-bõl indítják.
· Az ablakkezelõd beállítható, hogy az ablakok úgy viselkedjenek,
mint a Windows alatt: kattintásra elõtérbe kerülnek. Egy másik
lehetõség, hogy akkor kerül az elõtérbe, ha az egér átmegy felette.
Az ablakok elhelyezése a képernyõn lehet automatikus vagy
interaktív: ha egy furcsa keret jelenik meg a programod helyett,
kattints a bal egérgombbal oda, ahol szeretnéd, hogy a program
ablaka megjelenjen.
· A legtöbb tulajdonság igény szerint alakítható egy vagy több
konfigurációs fájl szerkesztésével. Olvasd el az ablakkezelõd
dokumentációját. A konfigurációs fájl neve lehet .fvwmrc,
.fvwm2rc95, .steprc, stb. Egy példa kongigurációs fájl többnyire
megtalálható /etc/X11/ablakkezelõ-név/system.ablakkezelõ-név néven.
· Az X11 alkalmazások speciális könyvtárakat --
``widgetkészlet''-eket használnak. Ezekbõl sokféle van, így aztán a
alkalmazások kinézete különbözõ. A legegyszerûbbek az Athena
widgeteket használják (két dimenziós kinézet; xdvi, xman, xcalc);
mások a Motifot használják (netscape); megint mások a Tcl/Tk,
XForms, Qt vagy Gtk widgetkészleteket használják. Majdnem
mindegyik említett könyvtár közel hasonló kinézetet és érzést
biztosít, mint a Windows.
· Az érzés sajnos nem egységes. Például ha kiválasztasz egy sornyi
szöveget az egérrel, és megnyomod a gombot, azt várod,
hogy a sor eltûnjön, igaz? Ez nem fog megtörténni az Athena alapú
alkalmazásokkal, de a többivel igen.
· A görgetõsávok és a méretezés mûködése függ az ablakkezelõtõl és a
widgetkészlettõl. Tipp: ha a görgetõsávok nem úgy mûködnek, ahogy
várod, a mozgatáshoz próbáld meg használni a középsõ egérgombot,
vagy a két szélsõ gombot egyszerre.
· Az alkalmazásoknak nincs alapértelmezett ikonjuk, de lehet sokat
definiálni. A legtöbb ablakkezelõnek van egy menüje, amely elõjön,
ha az asztalra (``root ablak'') kattintasz. Mondanom sem kell, ez a
menü is változtatható az igényeknek megfelelõen. A root ablak
megjelenése az xsetroot vagy az xloadimage parancsokkal
változtatható.
· A vágólap csak szöveget tartalmazhat, és furcsán viselkedik. Ha
kiválasztottál egy szöveget, az már a vágólapon is van, menj
máshova, és kattints a középsõ egérgombbal a beillesztéshez. Van
egy xclipboard nevû alkalmazás, amely több vágólapot kezel
egyszerre.
· A fogd-és-vidd (drag-and-drop) opcionális, csak az olyan
ablakkezelõkben és/vagy alkalmazásokban mûködik, amelyek
támogatják.
Ha takarékoskodni szeretnél a memóriával, olyan alkalmazásokat kell
használnod, amelyek ugyanazokat a programkönyvtárakat használják, bár
ez a gyakorlatban nehéz lehet.
Vannak projektek, amelyek azt tûzték ki célul, hogy a Windowshoz
hasonló egységes felületet hozzanak létre X11 alatt. A Gnome,
, és a KDE, , nagyszerûek.
Próbáld ki õket, nem fogod visszasírni a Windowst.
8. A rendszer konfigurálása
8.1. Rendszerinicializáló fájlok
A DOS alatt két fontos fájl van, az AUTOEXEC.BAT és a CONFIG.SYS,
amelyeket az operációs rendszer a bootolás ideje alatt a rendszer
inicializálására és olyan rendszerváltozók beállítására használ, mint
például a PATH és a FILES, illetve ahonnan további programokat vagy
batch fájlokat is indíthat. Linux alatt számos inicializáló fájl
létezik, és ezek között van néhány, amelyeket jobb, ha nem
bütykölgetsz, amíg nem tudod, hogy pontosan mit is csinálsz. Egyébként
a legfontosabbakat el fogom mondani:
FÁJLOK MEGJEGYZÉSEK
/etc/inittab Most még ne piszkáld!
/etc/rc.d/* Ezt se!
Ha csak arra van szükséged, hogy a PATH vagy más környezeti változót
beállítsd, vagy meg akarod változtatni a login után megjelenõ
üzeneteket, vagy automatikusan el akarsz indítani egy programot a
bejelentkezés után, akkor a következõ fájlokat ajánlom a figyelmedbe:
FÁJLOK MEGJEGYZÉSEK
/etc/issue beállítja a bejelentkezés elõtti üzeneteket
/etc/motd beállítja a bejelentkezés utáni üzeneteket
/etc/profile beállítja a PATH és egyéb változókat, stb.
/etc/bashrc álneveket és függvényeket állít be (lásd lent)
/home/your_home/.bashrc a környezeted álneveit és függvényeit állítja
/home/your_home/.bash_profile vagy
/home/your_home/.profile mint fent + indítja a programjaid
Ha az utóbbi fájl létezik (megjegyzem, egy rejtett fájl), akkor a
bejelentkezés után a benne szereplõ utasításokat végrehajtja a
rendszer.
Például nézzük meg a következõ .bash_profile fájlt:
______________________________________________________________________
# Ez itt egy megjegyzés
echo Környezet:
printenv | less # DOS alatti SET parancs megfelelõje
alias d='ls -l' # könnyû megérteni, mi az álnév
alias up='cd ..' # az álnév nem más, mint egy rövidítés
echo "Figyelmeztetlek, hogy a PATH változó: "$PATH
echo "A mai dátum `date`" # a 'date' parancs kimenetét írja ki
echo "Jó munkát, kedves "$LOGNAME
# Az alábbi egy "burokfüggvény"
ctgz() # .tar.gz archív fájlok tartalmát listázza
{
for file in $*
do
gzip -dc ${file} | tar tf -
done
}
# a .bash_profile fájl vége
______________________________________________________________________
Jól sejtetted, hogy a $PATH és a $LOGNAME környezeti változók. Nagyon
sok van még ezeken kívül, például OEK less vagy bash.
Ha a következõ sort berakod az /etc/profile-ba, az nagyjából hasonló
dolgot eredményez, mint a DOS-os PROMPT $P$G:
export PS1="\w\\$ "
8.2. Programinicializáló fájlok
A Linux alatt gyakorlatilag mindent, amire csak szükséged lehet, a
kedvedre alakíthatsz. A legtöbb programnak van egy vagy több
inicializáló fájlja, amit állítgathatsz, gyakran .programnévrc néven a
saját könyvtáradban. Az elsõk, amiket valószínûleg változtatni akarsz
majd:
· .inputrc: a bash használja billentyûkódok értelmezéséhez.
· .xinitrc: a startx ez alapján inicializálja az X Window-t.
· .fvwmrc: az fvwm ablakkezelõ használja.
· .joerc, .jstarrc: a joe szövegszerkesztõ használja.
· .jedrc: a jed szövegszerkesztõ használja.
· .pinerc: a pine levelezõprogram használja.
· .Xdefault: sok X program használja.
Ezek mindegyikével és a társaival elõbb-utóbb találkozni fogsz, OEK!
Talán még a Configuration HOWTO
is érdekelni fog
ezek után.
9. Hálózatos fogalmak
A Linux alatt nemcsak hogy létezik a ``Telefonos hálózat'', de sokkal
gyorsabb és stabilabb is. A dolog neve itt ``PPP'', ezt a protokollt
használja a modemen keresztüli internetkapcsolathoz. Szükséged van egy
olyan kernelre, amely támogatja a PPP-t, és egy tárcsázóprogramra.
Ha le szeretnéd tölteni a leveleidet az internetszolgáltatódtól, akkor
egy ``levélkézbesítõ'' segédprogramra van szükséged, ami a POP
protokollt használja. Miután a levél letöltõdött, úgy fog kinézni,
mintha közvetlenül a linuxos gépedre küldték volna. Ezután egy
levélolvasó program segítségével kezelheted, mint például a pine, a
mutt, az elm, vagy más.
Windows alatt a tárcsázó automatikusan elindul, ha egy internetes
alkalmazást elindítasz. A Linux alatt ez nincs így, elõször kell
tárcsázni, azután indítani az alkalmazást. A diald nevû program a
megszokott viselkedést hozza vissza. A telefonos hálózat telepítése és
konfigurálása valaha a legnehezebb dolgok közé tartozott Linux alatt,
de ennek vége: olvasd el a Configuration HOWTO-t.
Végül egy szót a ``Network neighborhood''-ról: megteheted, hogy a
linuxos géped úgy jelenjen meg egy windowsos hálózatban, mint egy
Windows NT/9x! A bûvös szó: SaMBa; ez nem a brazil tánc, hanem az SMB
protokoll linuxos implementációja. Nézd meg a
weblapot!
10. Egy kis programozás
10.1. Szkriptek: .BAT fájlok Linuxon
Ha a .BAT fájlokat hosszú programsorok rövidítésére használtad (én
sokszor), akkor ezt megvalósíthatod a megfelelõ ``alias'' sorok
alkalmazásával a .profile, és a .bash_profile fájlokban. De ha a .BAT
fájljaid bonyolultabbak voltak, akkor lefogadom, hogy egyszerûen
imádni fogod a burok programnyelvét: ez legalább olyan hatékony mint a
Qbasic, ha nem hatékonyabb. Változókat definiálhatsz, léteznek a
while, for, case, if... then... else struktúrák, és még számos
lehetõséget nyújt. Jó alternatívája lehet egy ``igazi''
programnyelvnek.
Ha egy szkriptet -- a DOS alatti .BAT fájl megfelelõje -- akarsz írni,
egyszerûen egy olyan szabványos ASCII fájlt kell írnod, amely a
parancsokat tartalmazza, el kell mentened, és a következõ paranccsal
végrehajthatóvá kell tenned: chmod +x . A végrehajtáshoz
egyszerûen csak a nevét kell begépelned.
Elõre figyelmeztetlek, hogy a rendszer alapértelmezett
szövegszerkesztõjét, a vi-t, tapasztalatom szerint a kezdõk nagyon
nehéznek találják. Nem fogom most itt elmagyarázni a mûkõdését, olvasd
el Matt Welsh könyvében a megfelelõ fejezetet, vagy keress egy
leírást a hálózaton. A vi-ról álljon itt annyi, hogy:
· ha szöveget akarsz bevinni, üss egy i-t aztán vidd be a szöveget;
· egy karakter törléséhez üss egy -et, utána egy x-et;
· ha ki akarsz lépni mentés nélkül, üss -et, aztán :q!-t;
· ha ki akarsz lépni mentéssel, üss -et, aztán :wq-t.
A joe kezdõknek ideális szövegszerkesztõ, ha a jstar parancs
begépelésével indítod, akkor ugyanazok lesznek a billentyûparancsok,
mint egy DOSWin szövegszerkesztõben. A jed WordStar vagy IDE üzemmódja
még jobb. Nézd meg a ``Hol vannak az alkalmazások?'' fejezetet, ha nem
tudod, honnan szerezheted meg ezeket a szövegszerkesztõket.
A linuxos szkriptek írásáról egy egész könyvet lehetne írni, így most
nem fogok a témában igazán elmélyedni, csak mutatok néhány
remélhetõleg hasznos példát, amibõl aztán leszûrheted az alapvetõ
szabályok egy részét.
______________________________________________________________________
#!/bin/sh
# sample.sh
# Ez egy megjegyzés
# Ne változtasd emg az elsõ sort! Annak ott kell lennie!
echo "Ez a rendszer egy: `uname -a`" # a parancs kimenetét írja ki
echo "a program neve $0" # beépített változó
echo "A következõ $# paramétert kaptam: "$*
echo "Az elsõ paraméter: "$1
echo -n "Hogy hívnak? " ; read nev
echo Vedd észre a különbséget: "Szia $nev" # az " használata idézõjelként
echo Vedd észre a különbséget: 'Szia $nev' # az ' használata idézõjelként
DIRS=0 ; FILES=0
for file in `ls .` ; do
if [ -d ${file} ] ; then # ha a fájl könyvtár
DIRS=`expr $DIRS + 1` # DIRS = DIRS + 1
elif [ -f ${file} ] ; then
FILES=`expr $FILES + 1`
fi
case ${file} in
*.gif|*.jpg) echo "${file}: grafikus fájl" ;;
*.txt|*.tex) echo "${file}: szöveges fájl" ;;
*.c|*.f|*.for) echo "${file}: forráskód" ;;
*) echo "${file}: generic file" ;;
esac
done
echo "Összesen ${DIRS} könyvtárat és ${FILES} fájlt találtam."
ls | grep "ZxY--!!!WKW"
if [ $? != 0 ] ; then az utolsó parancs kilépési kódja
echo "Nem találtam a következõ fájlt: ZxY--!!!WKW"
fi
echo "Na ebbõl elég... Írd be, hogy 'man bash', ha több információt szeretnél!"
______________________________________________________________________
10.2. C
A Unixok alatt a rendszer nyelve a C, akár szereted akár nem. Persze
egy csomó másik nyelv is elérhetõ (FORTRAN, Pascal, Lisp, Basic, Perl,
awk, ...).
Feltételezve, hogy ismered a C-t, álljon itt néhány segítõ tanács
azoknak, akiket eddig a Turbo C++ vagy valamelyik DOS-os testvére
kényeztetett. A Linux C fordítóját gcc-nek hívják, és
alapértelmezésben híján van minden villogó, fütyülõ kütyünek, ami
általában velejárója a DOS-os hasonmásának: nincs Integrált Fejlesztõi
Környezet (IDE), on-line help, beépített debugger, stb. A gcc egy
parancssorból hívható fordító, nagyon hatékony és erõteljes. Ha le
szeretnéd fordítani a szokásos hello.c programodat, akkor a
$ gcc hello.c
sor a fordítás végeredményeképpen egy végrehajtható a.out nevû fájlt
fog készíteni. Ha ettõl az elnevezéstõl el akarsz térni, akkor a
$ gcc -o hello hello.c
sor a hello névre fogja elkeresztelni a futtatható fájlt. (Világos,
hogy nem célszerû az a.out fájlban hagyni a kész mûved, mert a
következõ fordítás alkalmával felülíródik). Ha szeretnél egy
programkönyvtárat linkelni a programodhoz, akkor egy sor végi
-l kapcsoló oldja meg ezt a feladatot. Például, ha a
matematikai könyvtárral linkeled össze:
$ gcc -o mathprog mathprog.c -lm
(A -l kapcsoló arra utasítja a gcc-t, hogy az
/usr/lib/lib.so; könyvtárral linkelje a programot, tehát az
-lm az /usr/lib/libm.so-t használja).
Ezek a parancsok elegendõek egy kis program esetén, de ha a programod
számos forrásból áll össze, akkor szükséged lesz a make
segédprogramra. Tegyük fel, hogy írtál egy kifejezéselemzõt: a
forrásfájl parser.c és két #include fájlja van, parser.h és xy.h.
Ezután szeretnéd egy calc.c nevû programban használni a parser.c
függvényeit, amely viszont includolja a parser.h fájlt. Nos, mit kell
ekkor tenned, ha a calc.c fájlt akarod fordítani?
Egy úgynevezett Makefile-t kell írnod, amely leírja a fordító számára
a forrásfájlok közötti összefüggéseket. A példánkban ez a
következõképpen néz ki:
______________________________________________________________________
# Ez a Makefile a calc.c fordítását végzi
# Üss -ot a megfelelõ pozíciókban!
calc: calc.o parser.o
gcc -o calc calc.o parser.o -lm
# calc két object fájltól függ: calc.o és parser.o
calc.o: calc.c parser.h
gcc -c calc.c
# calc.o két forrásfájltól függ
parser.o: parser.c parser.h xy.h
gcc -c parser.c
# parser.o három forrásfájltól függ
# A Makefile vége
______________________________________________________________________
Ezt a fájlt Makefile néven mentsd ki, és futtatsd a make parancsot,
esetleg mentsd el calc.mak néven, és írd be azt, hogy make -f
calc.mak. Természetesen OEK. Továbbá ne feledd, hogy bármikor leírást
kaphatsz a C függgvényekrõl, a kézikönyvoldalak segítségével. Például:
$ man 3 printf
A programok hibakereséséhez használd a gdb-t. A használati utasításhoz
írd be: info gdb.
Rengeteg programkönyvtár van, amit használhatsz. Valószínûleg az
elõször használandók között lesz az ncurses és az svgalib, amik a
szöveges illetve a grafikus képernyõ kezelését valósítják meg. Ha elég
bátorságot érzel az X alatti programozáshoz (nem olyan nehéz), akkor
számos programkönyvtár áll rendelkezésedre, amelyekkel egy
szempillantás alatt mûködõ alkalmazásokat lehet létrehozni. Nézd meg a
weblapot, és tartsd
észben, hogy a Gtk kezd a Linux szabvánnyá válni.
Sok szövegszerkesztõ képes integrált fejlesztõkörnyezetként
viselkedni, például az emacs és a jed képes a nyelv szintaktikai
elemeinek kiemelésére, automatikus bekezdésekre, stb. Ezen kívül
beszerezheted az rhide csomagot az
FTP-helyrõl. Ez a
Borland integrált fejlesztõkörnyezetét koppintja, valószínûleg elnyeri
majd a tetszésedet.
11. A fennmaradó 1%
Valójában sokkal több, mint 1%...
11.1. A tar és gzip programok használata
A Unix alatt van néhány széles körben használt program fájlok
tömörítésére és archiválására. A tar program archiválja a fájlokat --
hasonlóan a PKZIP-hez vagy a WinZIP-hez, de nem tömöríti, csak
becsomagolja (Linux alatt a '-z' opcióval tömöríti is ;-). A
$ tar -cvf [fajl...]
sor egy új archív fájlt készít. Ha egy archív fájlt szeretnél
kicsomagolni, a
$ tar -xpvf [fajl...]
sorral teheted meg. Ha az archív fájl tartalmára vagy kíváncsi, akkor
a
$ tar -tf | less
sorral nézegetheted. Ha tömöríteni szeretnél akkor a compress és gzip
programok állnak rendelkezésedre, bár a compress elavult, és jobb ha
nem használod. A megfelelõ parancsok:
$ compress
$ gzip
Ezek egy .Z (compress) vagy .gz (gzip) kiterjesztésû tömörített fájlt
készítenek. Ezek a programok egyszerre csak egy fájlt képesek
tömöríteni. A kitömörítéshez használd a
$ compress -d
$ gzip -d
sorokat, és OEK.
Az unarj, zip és unzip (PK??ZIP kompatíbilis) segédprogramok szintén
elérhetõek. A .tar.gz vagy .tgz kiterjesztésû fájlok (tar programmal
csomagolt, majd gzip-pel tömörített) ugyanolyan gyakoriak a UNIX
világában, mint a .ZIP fájlok DOS alatt. A .tar.gz tartalmát a
következõ módon nézheted meg:
$ tar -ztf | less
11.2. Programok telepítése
Elõször is: a telepítés a root feladata. A legtöbb linuxos programot
.tar.gz archívum formájában terjesztenek, ami általában egy könyvtárat
tartalmaz, amit úgy hívnak, mint a programot, és amiben fájlok és/vagy
alkönyvtárak vannak. Ezt a /usr/local könyvtárban kiadott
# tar -zxf
paranccsal érdemes kibontani, és utána elolvasni a README és INSTALL
fájlokat. A programokat többnyire forráskód alakjában terjesztik,
amit le kell fordítanod, általában a make és utána make install
parancsok kiadásával. Ha a csomagban van configure szkript, akkor
elõbb azt futtasd. Természetesen kell a gcc vagy a g++
fordítóprogram.
Más csomagokat a / könyvtárban kell kicsomagolni, ilyenek a Slackware
.tgz csomagjai. Megint más csomagok tartalmazzák a fájlokat, de nem
egy alkönyvtárban -- vigyázz, ne csinálj rendetleséget!. Mindig
listázd ki az archív fájl tartalmát telepítés elõtt.
A Debian és a Red Hat disztribúciók saját csomagformátummal
rendelkeznek, ezek a .deb és az .rpm. Az utóbbi szélesebb körben
elfogadott. Egy rpm csomag telepítéséhez add ki az
# rpm -i package.rpm
parancsot.
11.3. Tippek amik nékül nem boldogulsz
Hátralapozás: Nyomd le a billentyûkombinációt, és
ekkor egy pár oldal visszalapozhatsz a képernyõn, attól függõen, hogy
mennyi a videomemóriád.
Képernyõ alaphelyzetbe állítása: Elõfordulhat hogy egy bináris fájl
cat vagy more paranccsal való megjelenítése során tele lesz a képernyõ
mindenféle szeméttel. Gépeld be vakon a reset parancsot, ami rendbe
teszi a dolgokat, vagy a következõ karaktersorozat is segít: echo
CTRL-V ESC c RETURN.
Szöveg másolása: konzolon lásd alább, X alatt a jobb egérgombbal
kijelölheted a szöveget (továbbá pl. általában 2 kattintás a szót,
három a teljes sort kijelöli), majd a középsõ (vagy a 2 szélsõ)
egérgombbal átmásolhatod oda, ahova akarod. Valamint létezik egy
xclipboard nevû program is (sajnos csak szövegekre), de ne tévesszen
meg a lassú válaszideje.
Egérhasználat: telepítsd a gpm programot, ami egy egérmeghajtó a
konzolhoz. Hasonlóan használhatod, mint fent, s akár a virtuális
konzolok között is.
Üzenetek a kerneltõl: nézd meg root-ként a /var/adm/messages vagy a
/var/log/messages fájlt, hogy miket üzent a kernel, beleértve a
rendszerindulást is. A dmesg parancs is hasznos.
11.4. Hol vannak az alkalmazások?
Ha gondolkozol, hogy lecserélheted-e a régi megbízható DOSWin
alkalmazásodat egy linuxosra, javaslom, hogy böngészd végig a
legnagyobb linuxos szoftvergyûjteményeket:
, és
. Egy másik jó kiindulópont a ``Linux
Applications and Utilities Page''
, és a ``hivatalos'' Linux
honlap .
11.5. Egy pár dolog, amit eddig nem tudtál megcsinálni
A Linux alatt rengeteg dolgot meg lehet tenni, ami DOSWin alatt
bonyolult, nehézkes vagy lehetetlen. Itt egy rövid lista
étvágygerjesztõnek:
· Az at a megadott idõben hajtja végre a kívánt programot.
· Az awk egy egyszerû és mégis sokat tudó programnyelv szöveges
fájlok manipulására. Például legyen a data.dat egy több oszlopos
adatfájl, ekkor a
$ awk '$2 ~ "abc" {print $1, "\t", $4}' data.dat
kilistázza az 1. és a 4. mezõt minden olyan sorból, amelyekben a 2.
mezõ tartalmazza az ``abc'' mintát.
· A cron adott idõközönként, megadott idõben végrehajtható feladatok
végrahajtására jó. Írd be: man 5 crontab.
· A file megmondja, hogy mi a fájl típusa (ASCII szöveg,
végrehajtható, archív, stb.);
· A find (lásd még a ``DOS-os parancsok Linuxos megfelelõi''
fejezetben) az egyik leghasznosabb és legtöbbet tudó program.
Használható különbözõ feltételeknek megfelelõ fájlok megkeresésére
és ezeken valamely eljárás végrehajtására. Az általános használata:
$ find
ahol a magában foglalja a keresési feltételeket és a
végrehajtandó mûveleteket. Példák:
$ find . -type l -exec ls -l {} \;
megkeresi azokat a fájlokat melyek szimbolikus linkeket jelölnek, és
kiírja, hogy mire mutatnak.
$ find / -name "*.old" -ok rm {} \;
megkeresi azokat a fájlokat, amelyek illeszkednek a mintára, és törli
õket, de elõbb megerõsítést kér.
$ find . -perm +111
megkeresi azokat a fájlokat, melyek engedélye 111 (futtatható).
$ find . -user root
megkeresi a root fájljait. És még rengeteg lehetõség van -- OEK.
· A grep szövegmintákat keres a fájlokban. Például a
$ grep -l "fizika" *.tex
parancs kilistázza az összes *.tex fájlt, amelyben szerepel a
``fizika'' szó. Egy változata, a zgrep, a gzip-pel tömörített fájlokra
mûködik. OEK.
· A reguláris kifejezések segítségével bonyolultan de nagyon
hatékonyan kereshetünk szövegekben. Például a ^a[^a-m]X{4,}txt$
kifejezés ráillik egy olyan sorra, amely `a'-val kezdõdik, a
következõ karaktere bármi lehet az a-m intervallumon kívül, 4 vagy
több `X' követi, és `txt' a vége. A reguláris kifejezéseket a
fejlettebb szövegszerkesztõkben, a less-ben, és még sok más
programban használhatod. Rövid bevezetésként olvasd el a grep
kézikönyvoldalát (man grep)!
· A script a szkript_fajl képernyõre kiírt üzeneteit
elmenti egy fájlba, addig amíg nem adsz ki egy exit parancsot.
Hibakeresésnél hasznos.
· A sudo megengedi a felhasználóknak, hogy megcsinálják, amit csak a
root tehet meg (pl. lemezek formázása vagy csatolása a
fájlrendszerhez, OEK).
· Az uname -a rendszerinformációkat ír ki.
· A zcat és a zless segítségével gzip-pel tömörített fájlokat
nézegethetsz, anélkül, hogy ki kellene tömöríteni. Például:
$ zless szovegfajl.gz
$ zcat szovegfajl.gz | lpr
· A következõ parancsok sokszor jól jönnek: bc, cal, chsh, cmp, cut,
fmt, head, hexdump, nl, passwd, printf, sort, split, strings, tac,
tail, tee, touch, uniq, w, wall, wc, whereis, write, xargs, znew.
OEK.
11.6. UNIX használata DOSWin alatt
Hiszed vagy sem, vannak olyan programok, amelyek UNIX-szerû
környezetet hoznak létre DOSWin alatt! Az egyik a Djgpp csomag (
) DOS alá, a másik a Cygnus (
), egy sokkal bonyolultabb megvalósítás Win32
környzetben. Mindkettõ ugyanazokat a GNU fejlesztõeszközöket és
segédprogramokat tartalmazza, mint a Linux, bár nem fogod ugyanazt a
teljesítményt és stabilitást megkapni.
Ha szeretnél belekóstolni a Linux használatába, próbáld ki a Djgpp-t.
Töltsd le, és telepítsd a következõ fájlokat (az írás idején a
legfrissebb verzió a 2.02): djdev202.zip, bnu281b.zip, bsh1147b.zip,
fil316b.zip, find41b.zip, grep22b.zip, gwk303b.zip, lss332b.zip,
shl112b.zip. A telepítési útmutató mellékelve van, és a
hírcsoportban is kaphatsz segítséget.
DOSWin alatt különösen a bash használata jelent felüdülést. A
megfelelõ konfiguráláshoz szerkeszd át a telepítésnek megfelelõen a
BOOT.BAT fájlt, azután cseréld le ezeket a fájlokat a (Windows
partíción levõ) saját könyvtáradban:
# ez a _bashrc
LS_OPTIONS="-F -s --color=yes"
alias cp='cp -i'
alias d='ls -l'
alias l=less
alias ls="ls $LS_OPTIONS"
alias mv='mv -i'
alias rm='rm -i'
alias u='cd ..'
# ez a _bprof
if [ -f ~/_bashrc ]; then
. ~/_bashrc
fi
PS1='\w\$ '
PS2='> '
CDPATH="$CDPATH:~"
# a less(1) beállításai
LESS="-M-Q" # hosszú prompt, csendes
LESSEDIT="%E ?lt+%lt. %f" # felsõ sor szerkesztése
VISUAL="jed" # szövegszerkesztõ
LESSCHARSET=latin1 # ékezetes betûk megjelenítése
export PS1 PS2 CDPATH LS_OPTIONS LESS LESSEDIT LESSOPEN VISUAL LESSCHARSET
11.7. Gyakori kiterjesztések és az ezekkel kapcsolatos programok
Valószínûleg már egy csomó fájlkiterjesztéssel találkoztál. Az
egzotikus fajtákon kívül (pl. font fájlok stb.) íme egy lista, hogy mi
micsoda.
· 1 ... 8: kézikönyvoldalak. Így olvasd õket: groff -Tlatin1 -man
.
· arj: arj-vel tömörített fájl.
· dvi: a TeX (see below) által létrehozott fájl. xdvi-al nézheted
meg; dvips-sel PostScript .ps fájllá alakíthatod.
· gz: gzip-pel tömörített fájl.
· info: info fájl (hasonló a kézikönyvoldalhoz). Az info program
használja.
· lsm: Linux Software Map fájl. Ez egy egyszerû ASCII fájl, ami a
hozzá tartozó programcsomag leírását tartalmazza.
· ps: PostScript fájl. A megjelenítéséhez kelleni fog a gs, és vagy a
ghostview vagy a gv.
· rpm: Red Hat csomag. Bármilyen rendszeren telepíthetõ az rpm
csomagkezelõvel.
· taz, tar.Z: tar-ral készült csomag compress-szel tömörítve.
· tgz, tar.gz: tar-ral készült csomag gzip-pel tömörítve.
· tex: szövegfájl, amit a rendkívül sokoldalú TeX tördelõprogram
dolgoz fel. Szerezd be a tex csomagot, sok disztribúció része!
· texi: texinfo fájl, TeX és info fájlokat lehet csinálni belõle
(lásd info). A texinfo program használja.
· xbm, xpm, xwd: grafikus fájl.
· Z: compress-szel tömörített fájl.
11.8. Fájlkonverziók
Ha szöveges fájlokat kell cserélned DOSWin és Linux között, figyelj a
``sorvég'' problémájára. DOS alatt a sor végét CR/LF jelöli (ASCII 13
+ ASCII 10), a Linux alatt csak LF. Ha DOS-os szövegfájlt szerkesztesz
Linux alatt, a sorok végén furcsán kinézõ `M' karakterek lesznek
olvashatóak, a linuxos szövegfájl DOS alatt pedig egyetlen kilométeres
sor lesz, bekezdések nélkül. Egy csomó segédprogram áll rendelkezésre
(pl. a dos2unix és a unix2dos) az oda-vissza konvertálásra.
Ha a szövegfájlod ékezetes betûket is tartalmaz, gyõzõdj meg róla,
hogy Windows alatt csináltad és nem sima DOS alatt, máskülönben az
összes ékezetes karakter elromlik.
A Word vagy WordPerfect fájlok egyszerû szöveggé alakítása egy kicsit
nehezebb, de lehetséges. Az egyik CTAN FTP-helyrõl (pl.
) töltsd le a megfelelõ segédprogramot. Szedd le
a word2x programot a /pub/tex/tools/ könyvtárból, vagy próbáld ki a
/pub/tex/support/ könyvtárban található programok egyikét. A word2x a
Word 6 fájlokat konvertálja, a Word 97 fájlok konverziójához az
mswordview-ra lesz szükséged (
), ami HTML
formátumúvá alakítja õket.
11.9. Ingyenes irodai csomagok
Ha a fájlok konvertálása nem elégséges, van rá lehetõség, hogy
kipróbálj egy (ingyenes!) Microsoft Office-szerû irodai csomagot.
A StarOffice csomag magánfelhasználásra ingyenes (újabban üzleti célra
is ingyenes -- a ford.). Nagy, elég lassú, de amúgy nagyon jó: egy
csomó funkcióval rendelkezik, amivel a Microsoft Office nem. Képes
elolvasni a Word és az Excel fájljait, bár a konverzió nem mindig
tökéletes. A honlap: .
Egy másik jó csomag a Corel WordPerfect, ennek is letölthetõ egy
ingyenes verziója. Kell többet mondanom? Gyerünk, szedd le!
.
12. Vége, egyelõre
Gratulálok! Megismerkedtél egy kicsit a UNIX-szal, és készen állsz már
arra, hogy érdemi munkát is végezz. Ne felejtsd, hogy a rendszerrel
kapcsolatos tudásod még elég korlátozott, és számíts arra, hogy csak
nagyobb gyakorlat megszerzése után érzed magad igazán otthon. De
fogadok, hogy az itt leírtak is elegendõk ahhoz, hogy a kezdeti
lépéseket megtedd.
Biztos vagyok abban, hogy élvezni fogod a Linux használatát, és egyre
többet fogsz majd tudni róla -- mindenki így van vele. Szintén fogadni
mernék, hogy soha nem térsz vissza a DOSWin-hoz! Remélem sikerült
magam megértetni, és az itt leírtak hasznára válnak a 3 vagy 4 olvasóm
számára.
12.1. Szerzõi jogok
A Linux HOGYAN dokumentumok szerzõi joga a megfelelõ szerzõké, hacsak
másképp nem rendelkeznek. A Linux HOGYAN dokumentumokat szabad részben
vagy egészben másolni és terjeszteni bármilyen fizikai vagy
elektronikus adathordozón, de ezt a szerzõi jogokra vonatozó
megjegyzést minden másolathoz mellékelni kell. Az üzleti célú
terjesztés megengedett és bátorított, de a szerzõ szeretne tudomást
szerezni minden ilyen terjesztésrõl.
Minden Linux HOGYAN-on alapuló fordítás, származtatott mû vagy
összefoglaló munka ezen szerzõi jogi kötelmek alá kell essen. Ez azt
jelenti, hogy nem szabad olyan HOGYAN-on alapuló mûvet létrehozni,
amely további megkötéseket tartalmaz a terjesztésre. Bizonyos
feltételek esetén ezek a szabályok figyelmen kívül hagyhatóak, errõl a
Linux HOGYAN koorditátor ad felvilágosítást a lent olvasható címen.
Röviden megfogalmazva, szeretnénk, ha az információ elterjedne minél
több csatornán, de szeretnénk megtartani a HOGYAN dokumentumok szerzõi
jogát, és szeretnénk értesülni bármilyen terjesztési tervrõl.
Kérdésekkel a Linux HOGYAN koordinátorát, Tim Bynumot lehet megkeresni
a drótpostacímen.
12.2. Jogi felelõsség
A ``HOGYAN térjünk át DOS-ról/Windowsról Linuxra'' Guido Gonzato mûve,
. (Töröld ki a ``REMOVE_ME''-t.)
Köszönettel tartozom Matt Welshnek, a ``Linux Installation and Getting
Started'' szerzõjének, Ian Jacksonnak, a ``Linux frequently asked
questions with answers'' szerzõjének, Giuseppe Zanettinek, a ``Linux''
szerzõjének, mindenkinek, aki javaslatokat írt nekem, és fõleg Linus
Torvaldsnak és a GNU-nak, akik a Linuxot adták az emberiségnek.
Erre a dokumentumra nem vonatkozik semmilyen garancia. Nagyon
igyekeztem, hogy hibátlan legyen, de mindenki csak a saját
felelõsségére használhatja az itt közölt információkat. Semmilyen
esetben sem lehet engem felelõssé tenni az itt leírtak
felhasználásából eredõ károkért.
A visszajelzéseket örömmel veszem. Bármilyen kérdést, kérést,
javaslatot szívesen meghallgatok.
Élvezd a Linuxot és az életet!
Guido =8-)
12.3. Magyar fordítás
Az elsõ magyar fordítást Danyi András (danyiand@biocom.bio.u-
szeged.hu) készítette az 1.0-ás verzióról, ami angolul 1996-ban jelent
meg. A jelenlegi 1.3.2-es verzió fordítását Tímár András
(atimar@itp.hu) készítette, természetesen erõsen támaszkodva Danyi
András meglévõ fordítására.
